2015. január 31., szombat

SZÉLCSEND

Megérkezett Bence  üzenete. Nem akartam hinni a szememnek. Valószerűtlennek tűnt, hogy aznap is találkozunk a Dagályban. Havas eső esett, csípős szél fújt…"Többnyire víz alatt lesztek, így nem sokat számít, ha esik"- mondta már egy hete is. Sűrű köd lepte el a medence környékét, metsző hideg volt a lengőajtónál. Szúrós kis esőcseppekké olvadtak a hópelyhek odakinn a víz felet. A legkitartóbb vendégek a kör alakú fedett rész alatt gubbasztottak, de nem lehetett látni őket.

Jóval a kezdés előtt érkeztem. Egyedül voltam. Bejártam a medence melegebb és hűvösebb területeit, mantráztam, engedtem, hogy a meleg víz ellazítson. Fárasztó, komoly tesztekkel teli, egot póbáló, nehéz hetem volt. Örültem, hogy végre itt vagyok. Az olvadt hópelyhek összekeveredtek a könnyeimmel. Elengedtem az elmúlt hét feszültségeit…elengedtem szomorúságot, illúziókat és félelmeket.  Mire a többiek megérkeztek, már minden sokkal egyszerűbbnek tűnt. A többiek is hasonló intenzív élményekről számoltak be. Ez méginkább segítette az egymásra hangolódást. Eleinte még éreztem az esőcseppeket...aztán csak azt vettem észre, hogy minden nagyon csöndessé vált. Megfeledkeztem a külvilágról. A meleg víz, mindent kimos - gondolatokat, érzéseket. Felkapcsolták a reflektorokat …és csak ekkor vettem észre, hogy elállt a hóesés és szél nélküli, tompa csend lett…Igazi béke. A köd nagyon finoman lengte be a víz feletti területet.  Páratlanul voltunk, így az üresjáratok alatt volt időm gyönyörködni. Megállni látszott az idő. Egyszercsak újra felélénkült, szinte viharossá vált a szél. Fantasztikus látvány volt, ahogy sodorta, görgette a párát…majd varázsütésre hirtelen újra lecsendesült. Nem evilági élmény volt, ...de ami ezután következett, az minden képzeletet felülmúlt. Valóban sokat voltunk víz alatt és igazi bizalmat igénylő mozdulatsorokat gyakoroltunk. Az ostorszerűen csapódó, hajlongó testem lendülete ismeretlen érzés… sűrű suhanás… extázis volt. Visszaállt a rend…Kacagnom kellett. Visszatarthatatlanul, felszabadultan, boldogan.

Aztán hálát adva a sorsnak viszonozni akartam,... maximális figyelmet adni a gyakorlótársnak, hogy ő is átélhesse ugyanezt ebben a csodálatos vizi táncban, hogy pont ugyanazt tapasztalhassa…a felszabadult lendületet, a csendes nyugalmat, a szabadon áramló tudatosság élményét.

3 megjegyzés:

  1. Mogyi!
    Tanítónak születtél ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Narada Kush mondta minap ezt:) miközben a védikus asztrológiai képletemet elemezte:) …meg az anyám :) ..de ő honnan tudhatta?:)

      Törlés
  2. Nagyon szépen írsz. Messze jutottál !

    VálaszTörlés